by MsG
Amikor 2,5 évvel ezelőtt (lassan már 3,5 éve) döntést kellett hoznunk arról, hogy Dubaiba költözzünk e, egy hétig „gyártottuk” a kérdéseket. Amikor elhatároztuk, hogy belevágunk, további kérdések merültek fel, ezúttal már a család – barátok részéről. Kiderült, hogy teljesen más kérdések foglalkoztatják a költözés előtt állót, mint az otthon maradót.
A kérdések azóta se fogytak el, de vannak olyanok, amelyek időről – időre előkerülnek. Ez a mi GY.I.K. – unk. Ezeket gyűjtöttem össze Nektek.
„… és, hogy bírjátok a meleget?”
Az attól függ, hogy milyen páratartalommal társul. Ha 60-70% körüli, akkor a 30 fok is elviselhetetlen, de ha csak 20-30%, akkor jöhet a 47 fok is (az előbbi a jellemzőbb!). Áprilistól októberig szabadtéri programok csak a reggeli vagy az esti órákban ajánlottak és élvezhetőek. Otthon a panelban sokszor gondoltam arra a nyári hőségben, hogy „mennyivel könnyebb lenne ezt a tengerparton elviselni”. Már erről is másképp gondolkodom, a nyár közepére ugyanis a tenger és a medencék a hazai termálvizek hőmérsékletével vetekszenek.
Ezzel párban jár a kérdés, ha otthon vagyunk: „na, nagyon fáztok?” Határozottan, IGEN. A 15 – 20 fokos hőmérséklet különbség azért sok (általában télen vagy tavasszal vagyunk otthon), és kicsit már megváltozott a hőérzetünk. Míg Magyarországon már 30 fokban huhogtunk, itt, ha csak 30 fok van, még simán elbírjuk a hosszú ujjút.
Idén (2016.) egészen kegyes volt velünk az időjárás: csak a múlt héten robbant be a nyár. Eddig minden évben már márciusban hőség volt.
„… és Te is csadorban jársz?”
NEM. Csak, ha mecsetbe megyek. 🙂 Úgy értem, turistaként, nézelődni. Egyrészt az emirátusi nők viselete az abaya, másrészt a nem muszlimok számára nincsen előírás vagy korlátozás a ruházkodás terén. Általánosságban elmondható, hogy a „modest” viselet az elvárt és van néhány dolog, amit illik tiszteletben tartani, pl:
- A vállak és a térdek legyenek fedettek, különösen zárt helyeken (bevásárlóközpontok, hivatalok),
- A tengerpart és környékét leszámítva nem illik fürdőruhában, fedetlen felsőtesttel (ffi) lenni.
Ha viszont ellátogatunk valamelyik nem muszlimok előtt is nyitva álló mecsetbe (pl. Sheik Zayed Grand Mousqe – Abu Dhabi), ott biztosan magunkra kell ölteni a hagyományos viseletet, ha nem megfelelő a ruházatunk (értsd: vállak, térdek, boka szabadon van).
„… és hol laktok, van saját lakásotok?”
NINCS. Egy átlagos – 1-2 hálószobás – lakás piaci áron kb. 40-70 millió Ft. Ennyire nem jók az itteni fizetések sem, és ide többnyire csak átmentileg jönnek az emberek. Az expatok többsége (így mi is) bérelt lakásban él. 2002-ben engedélyezte a dubai-i kormány, hogy külföldiek is vásároljanak ingatlant. Ezt a tehetős iráni, indiai, orosz befektetők ki is használták. Ők birtokolják a legtöbb ingatlant.
„… és mit esztek? Tudsz főzni?”
IGEN. Van konyha, tűzhely, kiváló alapanyagok és a képességem is meg van ahhoz, hogy főzhessek. A kínálat az élelmiszerek tekintetében is több, mint bőséges. Akár magyarosan is lehet főzni, bár az itt kapható pirospaprika nem az igazi. A szupermarketek igazán igyekeznek a kedvünkben járni, így időnként és helyenként még hazai termékekkel is lehet találkozni (téliszalámi, Hajdú sajt és TV paprikának látszó méregerős paprika is kapható).
„… és tényleg nem lehet alkoholt kapni?”
NEM, legalábbis a sarki kisboltban nem. Leginkább a szállodák éttermeiben és bárjaiban lehet alkoholt fogyasztani, illetve a szórakozóhelyeken. A rezidensek igényelhetnek „alkohol engedélyt”, amivel a kijelölt üzletekben, otthoni fogyasztásra is lehet alkoholt vásárolni. Az utcán tilos az alkohol fogyasztás (!), így hiába van engedélyünk (sajnos) nem ülhetünk ki egy üveg hideg sörrel a kezünkben a tengerpartra.
„… és milyenek az arabok? Hogy tudsz velük együtt élni?”
Erre viccesen mondhatnám azt, hogy a férjemmel élek együtt, és Ő nem arab. Dubaiban a helyiek kisebbségben vannak, csak a lakosság kb. 15%-a emirátusi (egy friss adat szerint az UAE összlakossága tekintetében a helyiek aránya 11, 32%.), akik egy kicsit távolságtartóak, de kedvesek.
„… és szereted Dubait?”
Ez az a kérdés, amire nem tudok egy egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. Vannak dolgok, amiket nagyon szeretek itt és vannak olyanok, amiket nem tudok és nem is akarok sem megszeretni, sem megszokni. Amikor itt vagyok, folyamatosan elvágyódom, amikor meg távol vagyok, alig várom, hogy újra itt lehessek. Klasszikus, se veled – se nélküled kapcsolat.
„… és meddig maradtok?”
Ameddig engedik a férjemet dolgozni, és ameddig jobban érezzük magunkat itt, mint otthon.
Ezt a cikket 2015. áprilisában írtam a Globspot oldalra. Ezzel kezdődött az írói pályafutásom. 🙂
ExpatMesék 